34. rész

Végre eljött a "várva várt" szombat... Amiről egy hete még azt hittem, jó buli lesz. Most azonban azt kívánom, bárcsak sose mondtam volna, hogy elmegyek arra a bulira! 
Komótos hajjal ébresztett az órám, amit előző este elfelejtettem kikapcsolni, így szombaton hatkor már ébren voltam. Beletartozik az is, hogy teljesen elfelejtettem hogy szombat van, így elkezdtem készülni, de szerencsére a túlságosan nagy csönd hamar ráébresztett, hogy valami nincs rendben, így hamar visszafeküdtem aludni.
Három óra felé Timi jött át, hogy együtt készüljünk. Mivel még rengeteg időnk volt, gondoltuk megnézünk közösen egy filmet. A Project X után kicsit mind a kettőnknek elment a kedve a bulizástól. Persze egyikünk se gondolta, hogy majd felgyullad bármi is, és szerencsére nem is történt ilyesmi.
Fél hatkor elkezdtünk ténylegesen is készülni, ami abból állt, hogy kifestettük a körmünket, kisminkeltük magunkat, majd felöltöztünk. Timi egy világos kék farmert vett fel, egy fekete csillogós felsővel és csizmával, én pedig fekete nadrágot vettem fel, egy fekete egyszerű toppal és egy ezüst nyaklánccal, majd rávettem egy szürke kissé bő pulóvert. 
Tomival megbeszéltük, hogy majd ott találkozunk, mert ők a szüleivel együtt a nagyszüleinél vacsoráztak, ezért csak később érhetnek oda, azt pedig nem akarta, hogy annyit kihagyjak miatta. Pedig, jobb lett volna.
Hétkor elindultunk Ivettékhez, így elsők közt odaértünk. Segítettünk neki kipakolni tányérokat, amire ropogtatni valókat tettünk, és poharakat. 
- Nem félsz, hogy szétszedik a házatokat? - kérdeztem miközben egy fantát tettem az asztalra.
- Nem, már sokszor rendeztünk bulit az évben, eddig sose volt nagyobb kár néhány tányér eltörésénél.
- Miért nem teszünk ki akkor műanyag tányérokat? - kérdezte Timi szerintem jogosan, mire Ivett grimaszolt egyet, majd ott hagyott minket.
Ezt a kis jelenetet egyikünk se értette, azt hittük, minden rendben már köztünk, de ez után már nem voltam annyira biztos benne.
A következő pillanatban Betti lépett be az ajtóba, két barátnőjével. Mind a hárman szeszes itallal érkeztek. Volt náluk  whisky, házi pálinka, bor és pezsgő. A ruhájuk kicsit, khm kihívó volt... 
Az emberek lassan kezdtek megérkezni, mindenki hozott magával valakit, ezért legalább negyvenen voltunk. A ház teljesen tele volt diákokkal, mindenki vedelt valamit, vagy táncolt valakivel. A banda is megérkezett, Ádám, Krisz, Tomi kivételével aki nemrégen küldött sms-t, hogy nemsokára indulnak.
Ádám egy ideig velünk beszélgetett, majd Timivel eltűntek valamerre. Krisz se maradt velem sokáig, ő egy évfolyamtársával beszélgetett. Gondolkoztam rajta, hogy odamenjek-e Ivettékhez, de ő Bettiékkel táncolt, amihez most nem volt kedvem, inkább odamentem a pulthoz, és kevertem magamnak egy kis vörös boros kólát, amikor valaki hátulról megfogta a derekamat, majd a fejét a vállamra hajtotta. 
- Helló, csajszi - mondta, mire engem kirázott a hideg,majd óvatosan megfordultam, és Bálinttal találtam szembe magam.
Ellöktem magamtól, mire ő kiakadt.
- Most meg mi bajod van? Csak köszönni jöttem ide! - mondta határozottan, majd adott egy puszit az arcomra - van kedved inni egyet együtt? - kérdezte, miközben elkezdett kitölteni két pohárba egy egy pohár bort.
- Nem, köszönöm és már amúgy is van italom. De köszönöm a meghívást - mondtam, majd otthagytam.
Felvettem a kabátomat, hogy kimehessek levegőzni az udvarra, mikor Martin jött velem szembe az ajtóban.
- Már mész is? - kérdezte tőlem.
- Szia. Nem, csak kimegyek levegőzni egy kicsit -  mondtam, majd hozzátettem - egyedül - Martin értette a célzásomat, ott hagyott egyedül, én pedig a kertbe sétáltam hátra, ahol páran cigiztek.
Egy ideig még gyönyörködtem a felhőkben, és próbálta nem érezni a cigaretta szagát, mikor valaki mellettem gyújtott rá!
- Kérsz egy slukkot? - kérdezte Bálint.
- Nem, és örülnék neki, ha békén hagynál!- mondtam, majd odaakartam menni a többi emberhez, de akkor láttam, hogy már csak ketten vagyunk kint. A francba! Ekkor bántam meg először, hogy egyedül mentem ki az udvarra.
- Figyelj, Bálint. Én most bemegyek - mondtam, mire megragadta a karomat, én pedig mélyen a szemébe néztem.
- Miért van az, hogy ennyire félsz tőlem? Miért nem hagyod, hogy megismerjelek? Miért távolodsz el tőlem ennyire? - sorolta fel, én pedig ijedtemben nem tudtam mit tenni.
- Rendben, beszélgessünk - mondtam, mire pimaszul mosolyogni kezdett - és csak hogy tudd, nem félek tőled. Senkitől sem félek! - mondtam kihúzva magam, közben pedig én sem hittem el, amit mondok.
- Pedig, van akitől nem ártana - közeledett felém, mire hátrálni kezdtem, amikor hallottam, hogy bentről a disco zene Skilletre vált - vajon ki tehette ezt be?
A Fire and Fury szólalt meg - jól ismerem ezt a számot. Túl jól... Összeszorult szívvel hallgattam, közben pedig Bálint közeledett felém.
A karommal eltoltam magamtól, majd a fejét félretolva csúsztam ki mellőle.
- Nézd, egészen biztos vagyok benne, hogy te nem megismerni szeretnél engem. Tehát ha most megbocsátasz - mondtam, mire újból megragadta a kezemet, a következő pillanatban a földre zuhantam.
Martin jelent meg mellettem, és ütötte ki Bálintot, akinek persze meg sem kottyant ez a kis ütés, hisz magasabb és erősebb is volt Martinnál.
Felpattantam a földről, majd kettőjük közé álltam.
- Ebből elég! - üvöltöttem el magam, mire Bálint egyszerűen elsétált, én pedig megnyugodva sóhajtottam fel.
- Köszönöm, hogy jöttél.
- Mondtad, hogy egyedül akarsz lenni, én pedig nem hagyhattam, hogy ez ne történjen meg - ettől akaratom ellenére elmosolyogtam.
- Akkor szia - mondta, mire én megragadtam a karját.
- Várj! Nem maradnál még itt? - Martin kíváncsian nézett rám - Csak azért, nehogy visszajöjjön, tudod. Kérlek - kértem lesütött szemekkel.
A zene bentről elhalkult, majd újból valami disco zene vette kezdetét.
- Miért jöttél ki? - kérdeztem tőle közben eltávolodva.
- Nem tetszett a zene.
- Oh - néztem továbbra is a földet, mikor Betti jött ki közénk sipákolva.
- Jól látom, hogy nincs rajtad kabát, Martin? 
Nekem csak akkor tűnt fel, hogy pólóban áll mellettem.
- Ne haragudj, nem is láttam. Nem akartalak feltartani. Menj be, mielőtt megfázol! - mondtam neki, mire Betti megragadta a karját és bementek.
Idegesítő volt őket együtt látni, de nem mondhatom meg, hogy ki kivel barátkozzon...
- Te is gyere be, ne maradj egyedül - mondta, én pedig bólintva elindultam feléjük, mikor sms-em érkezett.
- Mindjárt bemegyek, csak válaszolok erre - mondtam, mire Martin bólintott, majd bement.
Tomi írt, hogy pár perc múlva hazaérnek, aztán indul is azonnal. Mosolyogva olvastam, majd beindultam, mikor a szemem megragadt Ádámon és Timin. Egymást átölelve táncoltak. Nagyon aranyosak voltak együtt.
Leültem egy székre, gondoltam onnan várom meg, hogy Tomi megérkezzen addig a többieket figyeltem, ahogyan táncolnak, pár perc múlva viszont  ismerős arc ült le mellém, Bálint...
- Nem unod még? - kérdeztem tőle.
- Ha valamit nagyon akarok, akkor azt megkapom - mondta én pedig lekezelően néztem rá - csak idő kérdése - mondta, majd felállt, és megfordult, amikor Tomit találta maga mögött.
- Mit is mondtál az előbb? - kérdezte tőle.
- Csak azt, hogy Niki nem rázhat le engem ilyen könnyen.
- Tudod ki ő? - kérdezte idegesen.
- Hogy ne tudnám? - mondta, majd felém nézett - nagyon elbűvölő vagy ma este - bókolt nekem, mire én felálltam, majd Tomi mellé álltam és átkaroltam őt.
- Ő itt a barátnőm, te pedig rá se nézz, vagy szétverlek! - mondta, mire én magam is megijedtem kicsit.
Bálint azonnal elment onnan. Most, hogy ma már két ember is megakarta verni, nem is csodálom.
- Ne haragudj, hogy ilyen későn jöttem. Bántott téged? - kérdezte átölelve engem.
- Nem - mondta, viszonozva az ölelést - és jókor jöttél.