Azóta megtudtuk, hogy a vészkiáltása igazából öröm kiáltás volt, amit annak köszönhetünk, hogy december 22-én egy divatbemutatót rendez az iskolájuk Pesten, amire a tanulók egyedi ruháikkal nevezhetnek be. A fellépés végén természetesen szavazni is lehet, így a legszebb ruha készítője fél éves munkalehetőséget kap, ha pedig jól teljesít, akkor állandó állást. Naná, hogy erre sikoltozni kell. Hogy nyerhet-e Bia? Talán igen. Mindenesetre bízunk benne!
Amikor nagy nehezen elhadart mindent, megkérte anyut, hogy menjenek el azonnal vásárolni anyagot a tökéletes ruhához, és persze tökéletes ruhához, tökéletes anyag kell.
Míg ők vásárolgattak, és a szobámban tanulgattam.
Egy héttel később november közepe felé haladva már csak arra vártam, mikor is kezd el esni majd a hó. De nem hogy még hó nem esett, de az eső sem akart.
Így aztán nem volt sok kedvem a karácsonyi hangulathoz. Nem mintha több mint egy hónap lenne még.
Ilyen komoly dolgokon agyaltam, miközben a szobámban rohangáltam hétfő délután, a facebookom pedig folyamatosan csipogott. Nem volt kedvem ezzel foglalkozni, ezért egyszerűen csak fel, s alá mászkáltam, félretéve a különös gondolataimat, mikor berontott a nővérem a szobámba egy hatalmas ruhadarabbal, egy mérőszalaggal, füzettel és egy ceruzával.
- Áll meg, Niki! Most lemérem a méreteid - mondta izgatottan.
- Rendben - álltam meg, miközben elővett egy csomag gombostűt.
- Na, most levegőt se végy - utasított.
- Azért ne vigyük túlzásba - és már le is mérte a vállam szélességét, majd felemelte a karomat.
- Szóval, mikor érnél rá? Vasárnap? Szombat, vagy ma?
- Mire is pontosan?
- Cipőt veszünk, majd próbálunk.
- Mit próbálunk? - kérdeztem érdeklődő hangon, mikor már a csípőm szélességét mérte.
- Járni.
- Járni? - érdeklődtem, szerintem jogosan.
- Te leszel a modellem.
- Tessék? - értetlenkedtem, majd rám dobott egy halom ruhát és gombostűkkel össze vissza elkezdte őket tűzdelni, majd elégedetten mosolygott.
- Könnyű lesz rád ruhát varrni.
- Nem kellett volna ezt előre megbeszélni velem? Mi van, ha nem érek rá aznap?
- Nyugi, este lesz. Mégis mi más programod lenne az nap?
- Kösz. Amúgy meg kórus fellépés.
- Hánytól?
- Háromtól.
- Na, hatra pont odaértek. Hidd el - nézett a szemembe, közben megfogva a két vállamat - gyönyörű leszel.
- Brrr...
Pillanatok alatt lekapta rólam a "ruhát" majd izgatottan kiszaladt, én pedig hirtelen teljesen tehetetlen voltam. Nem igazán értettem, mi is történt, vagy hogy hogyan az előbb.
Elővettem a matekfüzetemet, hogy tanuljak, mikor továbbra is csipogott a facebookom, gondoltam előbb azért ránézek.
Ivett írt, hogy szombaton buli lesz náluk, menjünk el.
Az utóbbi egy hétben megint beszélni kezdtünk Ivettel, ami azért már nagyon hiányzott, akkor is, ha nem mondtam ki.
Így hát megint hárman sétálgattunk, és beszélgettünk szünetekben, amikor nem volt ott Tomi.
Matek tanulgatás közben azon agyaltam, vajon hogy fogok felkészülni a rengeteg dogára, amit utolsó hétre szoktak hagyni, a kórusra, ami egyébként iszonyatosan szuper, és a divatbemutatóra.
Hirtelen olyan stresszes lettem, hogy azt hittem, felrobbanok. Emellett nem ártana felkészülni, vagy elsősorban kidolgozni a próbaérettségi tételeit sem.
Elővettem egy lapot, majd elkezdtem felosztani az egész hetemet, amivel olyan fél óra múlva végeztem is. Minden napot percre pontosan beosztottam, hogy mikor mit fogok csinálni. Ennek az lett az eredménye, hogy kihagytam az alvást. Hupsz.
Éppen újra akartam kezdeni, mikor Tomi lépett be a szobámba.
- Szia - köszönt, mire megfordultam, majd a nyakába ugrottam örömömben.
