- Szia - üdvözöltem kedvesen, majd két puszit adtunk egymásnak, mint két jó barát.
- Ismerek egy nagyon jó helyet Pesten, ha van kedved elmehetnénk oda.
- Mi ez a hely? - kíváncsiskodtam.
- Egy szabadulószoba. Bezárnak egy szobába, és rejtvényeket megfejtve kell kijutnod.
- Ez elég klasszul hangzik! Menjünk!
A villamoson nem utaztak sokan, így lehetőségünk volt leülni. Kiderült, hogy Martin sem volt még hasonló helyen, így nem tudtuk, mire is számítsunk pontosan.
A váróterembe beérve egy fehér kabátos nő várt bennünket, aki elmagyarázta a játékszabályokat. Egy óránk van kijutni, ha addig nem sikerült, magától kinyílik az ajtó. Ha viszont sikerült, készítenek velünk egy képet, és felkerülünk a honlapjuk "dicsőségmappájába".
Izgatottan vártam hát, hogy elkezdődjön, a nő udvariasan bekísért minket a szobába, majd egy erős mozdulattal ránk csapta az ajtót.
Egy pillanatra végigfutott a szőr a hátamon. A terem közepén egy babaágy állt, benne egy nagyon régi, kopott baba hevert. A szobában volt még egy nagy polc, tele könyvekkel, valamint egy íróasztal tele iratokkal, és még sok minden hevert a földön is.
Hirtelen azt sem tudtam, hova pillantsak, mikor megakadt Martinon a szemem, aki a fal felé mutatott, amin egy kép állt.
- Szerintem vizsgáljuk meg azt a képet. A hasonló témájú filmekben sok esetben rejtenek nyomokat a képek.
- Jó ötlet - mondtam, majd mindketten a képet kezdtük vizsgálni. Egy a gyermekét a kezében tartó nő ült a képen. Martin leemelte a tartóról bízva benne, hogy találunk valamit a kép mögött. De nem így történt.
- Nézd - nyúltam a képhez - olyan, mintha két kép lenne a keretben - mondtam, közben kihúztam a második képet, amin egy négyzet állt.
- Mi lehet ez? - kérdeztem.
- A szélein négy karika áll. Olyan, mintha valami alulról lenne lefotózva - mondta - mondjuk a babaágy.
Odasétált az ágyhoz, majd a kezével keresni kezdett valamit.
- Találtam valamit - mondta, mire hallani lehetett, hogy kinyit valamit, majd rengeteg apró koppanást lehetett hallani - Volt itt egy kis ajtó - mondta.
Négykézláb kivettem az ágy alá szóródott játékokat, volt ott egy régi cumi, egy csörgő, és egy babafej.
- Hát ez elég ijesztő - jelentettem ki - Mit akarhat ez jelenteni?
- Martin felállt, és az íróasztalon lévő tárgyakat kezdte el átkutatni, én pedig a polcon keresgéltem.
- Megvan! - kiáltottam - Nézd, ennek a könyvnek a képe egy csörgő - kinyitottam a könyvet, amiben egy kulcs hevert.
- Ennyi lett volna? - kérdeztem, miközben odasétáltam az ajtóhoz, amin bejöttünk, de az sehogy sem fért bele a zárba.
- Ez túl egyszerű lenne. Biztosan kinyit itt valamit, csak nézzünk körbe - mondta, mire biccentettem.
Átkutattuk az összes többi könyvet a polcon, valamint az asztalon, de semmi nyomot sem találtunk.
- Mi van, ha - mondta Martin, miközben a polcra nézett - ha a mögött van - mondta mire egyszerre indultunk oda, hogy eltoljuk azt.
Martinnal egy pillanatra egymásra néztünk, majd végül közösen toltuk el a bútordarabot, ami mögött valóban egy kisebb ajtó, inkább ablak állt, rajta egy kulcslyukkal.
- Elkérhetem a kulcsot? - kérdezte Martin, majd a zárba tette és elfordította, ami egy kattanás után ki is nyílt.
Újból egymásra néztünk.
- Remélem nem lesz bent semmi ijesztő.
- Ne vágj ilyen kétségbeesett arcot - mondta mosolyogva - biztos nem lesz semmi baj.
Olyan közel állt hozzám, hogy megint éreztem az illatát. Kellemes volt. Ahogy rám nézett, az pedig egykettőre megnyugtatott. Már el is felejtettem, milyen szépek a szemei.
Olyan közel állt hozzám, hogy megint éreztem az illatát. Kellemes volt. Ahogy rám nézett, az pedig egykettőre megnyugtatott. Már el is felejtettem, milyen szépek a szemei.
- Majd én előre megyek - mondta Martin, majd mikor átmászott, mentem utána.
A szoba kisebb volt, a plafon sem volt olyan magas, kicsit mindkettőnknek görnyednie kellett. Jobb oldalon egy egyszemélyes ágy hevert, rajta szürke, szakadt paplan, az ágy mellett egy hintaszék, valamint egy régi páncélszekrény, és egy csomó üveg állt ott.
- Szerintem a páncélszekrényben lesz a kulcs - jelentettem ki.
- De hogyan nyissuk ki? - kérdezte Martin.
- Biztos van itt valami, ami segít. Nézzük csak - mondtam, közben odasétáltam az ágyhoz, és egy mozdulattal elhúztam a paplant az ágyról, mire egy hatalmasat sikítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése