38.rész

Hirtelen egy különös világba csöppentem. Minden sötét és elhagyatott. Menekülni próbálok, de ahogy szaladok, a lábaim egyre jobban a földbe zuhannak, elnehezednek míg végül teljesen tehetetlenné válok.

- Hol vagyok? - kérdeztem magamtól, mire egy ijesztő szellemet láttam magam előtt. Felkiáltottam.

A következő pillanatban már a fürdőszobában találtam magam.

- Csak álom volt. - jelentettem ki. - Várjunk csak! Hogy kerültem a fürdőszobába? - egy ideig a fejemet fogva gondolkoztam, majd visszamentem a  szobámba. Még minden sötét volt. Nem hiszem el. Félek! Megnéztem az időt, fél három volt. A legjobb szám. Hogy lehet, hogy alva jártam? Hisz minden annyira tökéletes! A tegnapi nap Tomival, a hajókázás, az, hogy szerelmet vallott. Hirtelen már nem is tűnt olyan félelmetesnek a szobám. Visszafeküdtem az ágyba, mikor hirtelen kintről zajt hallottam. Nem kellett több, a takaró alá bújtam. Csak én vagyok még ennyire félős? Nem hiszem. Ugye nem? Mindegy, a biztonság kedvéért zenét hallgattam, és próbáltam nem kinyitni a szemem. Mikor már világosodni kezdett kinyomtam a zenét, és nyugodtan aludtam. Pár órával később Bia ébresztett.

- Neked ma sok dolgod van, nem? - kérdezte szinte ordítva.

- Hmm... - jött ki minden gondolat a fejemből.

- Hahó, ébresztő!

- Jó, jó...

Kimentem a  fürdőszobába mosakodni, majd fáradtam a konyhába cammogtam reggeliért.

- Na, milyen volt a tegnapi napod? - kérdezte Bia.

Akaratom ellenére is elmosolyogtam.

- Nagyon szuper. Hajókázni voltunk.

- Olyan vörös vagy mint egy érett eper - mosolygott rajtam.- Örülök neki, hogy jól megvagytok. Majd egyszer áthozhatnád apáéknak normálisan is bemutatni. Mennyi ideje is vagytok együtt?

- Hát, őszi szünet előtt egy nappal csókolt meg. Akkor nem tudtam, hogy összejöttünk-e már, ezért később rákérdeztem, mikor elvitt moziba. Akkor azt mondta, ha akarom, onnantól is számolhatjuk. Nem tudom, rá kell kérdeznem.

- Mit fogsz neki karácsonyra venni? - terelte a témát.

- Ezen még nem gondolkoztam, de jó, hogy mondod, rá állok a témára!

- Ha gondolod szívesen segítek.

- Jó lenne, köszönöm. 

Biával megbeszéltük, hogy jövőhét szombaton elmegyünk vásárolni. Ő úgy is akar magának a ruhához anyagot, és kiegészítőket venni. A terveit is megmutatta ma. Ha olyan lesz a ruha, amilyet lerajzolt, akkor tuti nyerni fog. Hajrá!

Igyekeztem minél hamarabb valami hordhatót felvenni, hisz indulnom kellett próbálni.

A sötét kék farmerem vettem fel egy világos rózsaszín felsővel, a kabátommal és a csizmámmal, aztán magamra fújtam egy kis parfümöt, amitől finom sárgadinnyés illatom lett. 

Lassan indulnom kellett volna a buszhoz, mikor Tomi üzenetet küldött. Csak akkor vettem észre, hogy még reggel is küldött egy üzenetet. Az első üzenetben jó reggelt kívánt, most pedig azt írta, hogy elém jön kocsival.

Hamarosan csörgött is a telefonom, hogy itt van.

- Hogy nézek ki? - kérdeztem Biától, de furán nézett vissza rám.

- Másik csizmát vegyél. Ott az én barna csizmám, azzal vedd fel és tökéletes leszel.

Úgy tettem, ahogyan mondta, amit meg kell jegyezni, egy különleges alkalomnak számít, ugyanis sose ajánlja fel magától, hogy kölcsönadja egy ruhadarabját. Ha mégis, akkor is nagyon ritkán.

Hevesen dobogó szívvel nyitottam ki az ajtót, ahol Tomi már várt.

Csókkal köszöntöttük egymást, majd elindultunk próbálni. A kocsiban próbáltam faggatni, hogy minek is örülne legjobban karácsonyra, persze csak diszkréten, hogy ne vegye észre, ami olyan kérdéseket szült, mint például, hogy: " Még sosem voltam élő koncerten. Te voltál már?" Persze volt már és miután kimondtam, már amúgy is butaságnak tűnt. Aztán olyan kérdés is született, hogy: "Kiskoromban féltem a metróban. Tényleg, hallottál a Metróról? Mármint a könyvről. Állítólag nagyon jó."

Szerencsére hamar megérkeztünk Ádámékhoz, mert már kezdett kellemetlenné válni a helyzet.

- Ádám és Krisz örömmel fogadtak minket, majd elindultunk a "terembe".

- Na, srácok, milyen számokra jutottatok? Krisz?

- Pink, Perfect.

A srácok kicsit furán néztek rá, de mivel megegyeztünk, hogy mindenki szabadon választhat, nem szóltak bele a döntésébe. Nem is baj, nagyon szeretem azt a számot!

- Tomi? - kérdezte Ádám, miközben a tollát forgatta a kezében.

- Avril, The Best Damn Thing...

- Ugye tudod, hogy abban a számban Avril kiénekli, hogy A.V.R.I.L? Egyébként kitűnő választás, Nikinek nagyon jól állna az a dal.

-Köszönöm - mosolyogtam.

- Nem baj, majd azt mondja, hogy N.I.K.I.I - röhögött fel Krisz.

- Tessék, meg van oldva.

- Ez így elég bután hangzik - mosolyogtam.

- Jó, akkor legyen más szám. Paramore, Misery Business.

- Biztos, hogy az legyen? - kérdezte Ádám. Valami történt. Furcsán néztek egymásra, én pedig tehetetlennek éreztem magam. Vajon miért? Mi ez a különös érzés?

- Jó, Niki? Te mit választasz - lépett tovább, közben még mindig Tomi szemébe nézett.

- Én a Skillet Awake and Alive című dalát választottam és Tomival fogjuk énekelni.

- Akkor, ezen a bulin két Skillet lesz. Ugyanis én a What I believe-t választottam. Láthatóan oda voltak értetek a Halloweeni bulin, mikor együtt énekeltétek ezt.

- Rendben, mosolyogtam, majd Tomira néztem, de nem nézett egyből vissza rám. idegesnek tűnt. Vajon miért?

Próba után segítettem Ádámnak összepakolni a poharakat. A konyhájuk nagy volt, kényelmesen ellehetett férni benne. 
Ádám mosogatni kezdett, én háttal a pultnak támaszkodtam.
- Szóval - kezdtem - Történt valami, hogy Tomi nem szereti ezt a számot? - kérdeztem kicsit idegesen, közben hallottam, ahogy a többiek még a teremben beszélgetnek.
- Melyik számra gondolsz? - kérdezte Ádám, közben mosogatószert csepegtetett a szivacsra.
- Tudod, a Misery Business.
- Ne gondold túl a dolgot, de Tomi tavaly együtt volt az énekes csajszival.
- Aki egy évvel idősebb volt ? - kérdeztem.
- Igen, és hát mondhatni, hogy ez volt az ő közös számuk.
- Értem. Akkor igazán nem szeretném ezt a dalt énekelni...
- Éppen ellenkezőleg látom a dolgot. Szerintem jobb lenne, ha ezt az emléket elködösíteni valami új, valami, ami sokkal jobb - mondta, közben elzárta a csapot.
Elködösítené... Valami jobb...