13. rész

A következő napok igen fájdalmasan teltek el, de muszáj volt elhitetnem apáékkal, hogy jobban vagyok, hogy elmehessek a buliba, hiszem elérkezett az ideje. Akkor is, ha néha úgy éreztem, egyáltalán nincs kedvem menni. Egyfolytában Martinon kattogtam, hogy mennyire aranyos, hogy segített, de akkor mindig eszembe jut Betti... Pff ... Próbálok rá haragudni, tényleg, de eddig semmi olyat nem tett, amiért haragudhatnék rá. Azon kívül, hogy a barátja, nos hát, tetszik nekem. De ez nem az ő hibája. Igazából ez senkinek sem a hibája. Nem mi döntjük el, hogy ki tetsszen, és ki ne. Pedig, bárcsak megtehetnénk.
Timi izgatottan jött át hozzám, hogy együtt készülhessünk el. Hozott magával sminket, meg mindent, ami csak kell. Én egy hosszú sötét farmer mellett állapodtam meg, elöl hosszított fehér felhővel, kardigánnal, és egy fekete cipővel. A hajam egyszerűen kiengedtem, tettem magamra egy minimális sminket, és el is készültem.Meg aztán, a lábam mellé nem is engedhettem meg magamnak merészebb öltözetet. Azt terveztem, hogy egész éjjel ülni fogok.
 Timi kicsit komolyabban vette a dolgot. Ő szoknyát vett fel, harisnyával, a haját begöndörítette, és füstösre festette a szemét. Hmm.
- Indulhatunk? Én már nagyon izgatott vagyok! - ordította, közben össze vissza ugrándozott.
- Igen, bár kicsit lassúak leszünk. Hányra is kell odaérni? 
- Hétre, de még be kell ugornunk a boltba, hogy vegyünk valamit.
- Hát, persze. Ha most elindulunk, akkor oda érünk kényelmesen - mondtam, majd az ajtó felé vettük az irányt, mikor anya állt meg előttünk.
- Nem isztok, ugye?
- Nem! - feleltük egyszerre.
- Egy pohár belefér, de többet ne. Vigyázzatok magatokra. Együtt gyertek haza! - ja igen, este Timinél alszok - Ne álljatok szóba idegenekkel
- Anya, csak Ivettékhez megyünk, nem egy discoba Pest közepén.
- Jó, jó... Érezzétek jól magatokat - köszönt el.
Kifelé az ajtón furcsa érzés fogott el. Rossz érzés. De Timi hamar megnyugtatott, szóval eltudtunk indulni.
Az utca elejéből hallani lehetett már, hogy valamelyik házból üvölt a zene. Szóval, csak követtük a hangot.
A kapun beérve, rögtön öt ismeretlen sráccal találtam szembe magam.
- Ezek meg kik voltak?? - ordítottam Timinek.
- Fogalmam sincs - nevetett - De próbáljuk meg jól érezni magunkat.
- Oké. 
Ahogy mentünk befelé, rá kellett jönnöm, hogy nem csak öt embert nem ismerek, hanem körülbelül huszonötöt. Hogy honnan kerültek ide, azt Ivett tudhatná igazán, de ő úgy tűnt, eléggé elfoglalt, így az első másfél órában, nem igazán jutottam oda a közelébe. Addig egy padon ültem, és narancslét iszogattam, közben néha Timit, néha az ismerőseimet figyeltem, mikor leült mellém valaki.
- Szia . Bálint vagyok - mutatkozott be az idegen.
- Szia, Niki - üdvözöltem kedvesen.
- Iszol velem valamit? 
- Ööm. Most inkább nem, ha nem gond.
- Ne csináld, hozok neked valamit - majd felállt és elindult "innivalót" hozni.
Körülbelül három évvel lehetett idősebb nálam. Egyébként helyes arcú srác. De mit kezdhetnék vele? Amint ezen töprengtem, hirtelen egy ismerős arcot láttam meg a tömegbe. Azaz kettőt. Betti és Martin volt az. Szóval, ide értek.
- Tessék - nyújtott felém Bálint egy poharat. Beleszagoltam, boros kóla szaga volt. Gondoltam, hát legyen, egytől nem lesz bajom. Majd kettő lett belőle, végül kettő, három ez után már nem számoltam. Aztán jöttek a felesek. Fogalmam sincs, hogy mi üthetett belém. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy Bálinttal röhögök mindenen. Egészen jól elszórakoztunk.
- Szóval, megtisztelsz egy tánccal, Niki? - kérdezte mosolyogva.
- Tudod, egyik nap ahogy mentem felfelé a lépcsőn, elbotlottam és most eléggé fáj a lábam, nem igazán tudok táncolni vele. Meg aztán, amúgy sem vagyok túl ügyes táncos.
- Az nem gond - megfogta a kezem, felhúzott, majd három lépést hátrálva, egy pörgős bulis zenére elkezdtünk lassúzni. Óvatosan magához ölelt. 
- Ne haragudj, de el kell szaladnom mosdóba - mondtam, majd elsántikáltam.
- Kicsit rosszul éreztem magam, forgott velem a világ. Muszáj volt innom egy kevés vizet. A mosdóhoz érve láttam, hogy nem vagyok egyedül. Betti állt velem szembe.
- Szia, te estél múltkor a lépcsőn nem? - kérdezte nevetve. 
- Igen, én voltam az. Éppen vízért jöttem. Izé. Köszönöm, hogy a múltkor segítettetek. Sajnálom, hogy ilyen béna vagyok - haboztam.
- Jól vagy? - nevetett tovább
- Igen, köszönöm. Tudod, ami azt illeti...
- Iszol velem valamit? - szólt közbe. Úgy láttam rajta, hogy teljesen józan, velem ellentétbe, aki körül forog a világ.
- Nem, nem. Most még tudok magamról, és szeretném, ha ez így maradna. Inkább ma már csak vizet innék.
Pár perc múlva előttem állt újból, kezében  egy vodkás üveggel. 
- Tessék, ezt neked hoztam - nyomta a kezembe - Igyál bele, majd utánad én is iszok. 
- Tudom, hogy víznek néz ki, de biztosan nem az - de a következő pillanatban már nem volt ott. Letettem az üveget a földre, bementem a mosdóba, hogy kicsit megmossam a tarkómat, majd ittam egy kevés vizet. Úgy tűnt, fel van dagadva a bokám, bár nem éreztem fájdalmat.
A táskámból kivettem egy szem rágót, majd rágni kezdtem. Most már tényleg nem iszok többet! 
Kifele a mosdóból Bálinttal találtam szembe magam.
- Mi az, jól vagy? - nézett rám féltő szemekkel, de láttam, hogy a szája széle mosolyog.
- Igen, most már jobban. De úgy érzem, le kellene ülnöm rövid időre.
- Na gyere velem te kis balhés.
- Balhés? Az ég világon semmi balhéba sem keveredtem - mondtam, ő pedig mellettem jött és folyamatosan nevetett.
A padokhoz érve láttam csak meg, hogy a kezében tartja azt a vodkás üveget, amit korábban Betti rám hagyott. 
- Gyere ide - ült le, közben húzott magához. A következő pillanatban már az ölében ültem.
- Jó lesz így? - érdeklődött.
- Ami azt illeti mégis inkább felállnék - mondtam, de a következő pillanatban megcsókolt.
Egyszerűen ellöktem magamtól, próbáltam felállni, de ő akaratos volt és újból megcsókolt. 
- Mondtam, hogy ne! - kiáltottam rá, mire  ismerős hang áradt mögülem.
- Bálint! Állítsd már le magad - kiabált rá Ivett, aki mellett nem mellesleg ott állt Timi, Martin, és Betti is. 
- Ez az a csaj a vodkás üveggel - mutatott rám Betti.
- Tessék?
Martin odajött, megfogta a karomat és felhúzott Bálint öléből, én pedig lesütöttem a szemem. Szégyent éreztem. Miért pont ő neki kellett ezt látnia? Így már nincs is értelme szerelmet vallani, elég nevetségesen hangzana.
- Bálint, húzz el - kiáltott Ivett Bálintra, aki nagyon nem akart menni.
- Ő volt a mosdónál totál berúgva. Mondtam neki, hogy ne igyon többet, és megpróbáltam elvenni tőle az üveget, de nem igazán hagyta, szóval ráhagytam. Még be is szólt nekem.
- Micsoda, de hát, te adtad nekem oda! - kiáltottam a lányra.
Martin elítélően nézett a szemembe, közben elengedte a karomat. 
- Biztos az alkohol miatt mondta, nem kellene magadra venned - mondta Martin Bettinek.
- Ami azt illeti nem úgy néz ki, mint aki nagyon nem tud magáról - mondta Timi.
- Kicsit szédülök, de itt vagyok! Ne beszéljetek úgy rólam, mintha nem lennék itt.
- Hagyd, Martin. Nem látod hogy néz ki? Biztosan hulla részeg.
Ivett és Timi akkor megfogta Bálint vállát, majd tovább lökte, vele együtt Martint is, és elvileg Bettit is, de ő még ott maradt velem.
- Hülye vagy ha azt hiszed, hagyom hogy elvedd tőlem - szólt hozzám.
- Tessék? - húztam ki magam, mire minden megállt, ami ekkor még mozgott.
- Tudom, hogy szereted őt. De mindent elfogok követni, hogy megutáljon téged! Sose fog szeretni egy ilyen lányt, mint te - mondta, majd belerúgott a fájós lábamba, én pedig a földre estem.
- Látod? Most vagy a helyeden - jelentette ki, én pedig sírni kezdtem.