14.rész

A következő pillanatban Ivett ért vissza hozzám.
- Mennyit ittál, hogy a földön kell ülnöd?
-Nem azért ülök a földön.
- Hát, persze - mondta, majd megfogta a vállam és felsegített, majd odavitt Timihez.
- Vidd haza, Timi. Az előbb a földről szedtem fel.
- Sírtál, Niki? - kérdezte aggódva - Még mindig nem látom, hogy olyan részeg lenne.
- Sajnálom, de haza tudnánk menni? - kérdeztem tőle, mire ő bólintott, és már el is indultunk kifele.
- Ne haragudj - néztem a földet.
- Miért haragudnék? Te vagy az egyik legjobb barátnőm, ami azt jelenti, ha rosszul vagy, nekem segítenem kell neked. Mert tudom, hogy fordítva te is megtennéd - mosolygott rám.
- Köszönöm.
- Mi történt?
- Betti bokán rúgott.
- Tessék? 
Hazafelé mindent elmeséltem neki, mire a házukhoz értem, sikerült mindent kitárgyalnunk. Na de nem csak Bettit, hanem Bálintot és Martint is. Timi hitt nekem. 
Amikor beértünk, gyorsan lezuhanyoztunk, közben megállapítottam, hogy teljesen feldagadt a bokám, majd elaludtunk.
Tizenegy felé ébredtünk fel, mégis úgy éreztem, hogy semmit se aludtam. Timire néztem, az ő szeme még csukva volt, viszont amint meghallotta, hogy ébren vagyok, megszólalt.
- Egész éjjel motyogtál, meg volt, hogy felültél- mondta fáradt hangon
- Komolyan?
- Hát, - ült fel - először a szekrényt nézted, aztán az ablakot. Beszéltem hozzád halkan, de úgy tűnt, alszol. Próbáltalak visszafektetni.
- Oh, az alvajárás. Bocsánat, ha megijesztettelek.
- Nem, semmi baj. Hogy van a lábad?
- Egy kicsit jobb, azt hiszem.
Reggeliztünk, meg még beszélgettünk egy ideig, végül hazaindultam.
Vasárnap délután nálunk sosincs senki otthon, szóval beültem a gép elé. Hárman ismerősnek jelöltek, köztük Betti és Bálint is.
Dilemma. Miért jelöljem vissza őket? Az egyik csak úgy megrúg, a másik meg csak úgy megcsókol. Egyik se jobb a másiknál. Minta rám lenne írva, hogy : "azt csinálsz vele, amit akarsz".
Lecsuktat a laptopom, majd énekelni kezdtem, mikor csengettek. 
Az ajtóhoz siettem annyira, amennyire csak tudtam, majd kinyitottam azt. Martin volt az.
- Beszélnünk kell - én pedig beengedtem.
A hajam fel volt kötve, otthoni ruhába voltam, de ez mind nem érdekelt.