16. rész

Reggel a szokottnál is kócosabb hajjal pattantam ki az ágyból, mikor rádöbbentem, hogy késésben vagyok.

Ami máskor egy óráig tart,az elkészülés, az ma csupán öt perc alatt elvégeztem, ezzel behozva a lemaradásom.

A reggelimet is pillanatok alatt elkészítettem, és már indulhattam is az iskolába.

A buszra felszállva került csak sor arra, hogy a fülhallgatómat előkeressem. 

A számok közt turkálva azon gondolkoztam, vajon mi lesz a tegnapi versenynek az eredménye. Bármennyire is utálom beismerni magamnak,  Bettinek nagyon jó hangja van. Félek.

A terembe beérve, hárman köszöntek nekem, de annyira bambultam, hogy észre se vettem. Az első amire figyelmes lettem, hogy megbotlottam egy táskában.

- Bocs - szólt oda Betti, majd felemelte a táskáját és visszament vele Martinékhoz.

- Komolyan belerúgott - kérdezte Ivett a többiektől, én pedig inkább csak ott hagytam őket. Nem rúgtam bele, nem láttam. De ez kit érdekel? Senkit...

Az órák szélsebesen teltek el, amit a tanárok őrületes diktálásának, és a rengeteg feladatnak köszönhetünk. Az első nagyszünetben remegve vártam az eredményhirdetést, Timivel a jobb oldalamon.

- Egyél valamit, ma még semmit se ettél - szólt rám Timi.

- Képtelen vagyok! Remegek.

- Látom rajtad, de szerintem ... - kezdte volna, mikor megszólalt a hangosbemondó.

- Figyelem tanárok és diákok! A nevem Tomi, mint tudjátok, én vagyok a suli gitárosa. Tegnap egy meghallgatást rendeztünk, ugyanis az előző főénekesünk sajnálatos módon tavaly év végén itt hagyta az iskolánkat. Hat embert hallgattunk meg. Volt köztük aki vidámra vette a figurát, persze, és voltak nagyon tehetséges énekesek is. Azonban az idei év más volt, mint bármelyik korábbi. A zsűritagjai ugyanis nem tudták eldönteni, hogy ki legyen a szerencsés. Két lányra esett a döntés, szóval arra kérem most Tóth Bettinát, és Czirmay Nikolettát, hogy jöjjenek fel a stúdióba! Gyerünk!

Meg sem mozdultam a döbbenettől, nem fogtam fel, hogy mi történik, mikor az egyik osztálytársam rám kiáltott :

- Gyerünk, Niki! Alázd le a népet! - kiáltotta, mire többen tapsolni kezdtek, én pedig kiindultam a teremből.

Az ajtóba érve, Betti nézett le rám, majd büszkén indult el a stúdió felé. Én kicsit még bicegve haladtam utána, majd a következő pillanatban hevesen dobogó szívvel a stúdióban találtam magamat, ahol a három srác várt bennünket.

- Köszöntünk itt titeket - mondta Tomi, mire mi is odaköszöntünk nekik.

- Mint már említettem, az idei évben két leányzóra esett a választás.

- Ezért kitaláltunk valamit, hogy eldöntsük, melyikük töltse be ezt a nemes posztot - vette át a szót a dobos, Krisz.

- Még pedig a következő képen - mondta a harmadik, a gitáros Ádám.

- Kifogjátok egymást hívni egy párbajra, amit pénteken fogtok előadni az egész iskola szeme láttára, a tornateremben - mondta Tomi.

Kicsit lesokkolt, amit mondott. Az egész suli előtt. Hűű. Végül is, tudtam, hogy ha nyerek, ez lesz. Talán nem gondoltam át.

- Most pedig arra kérünk titeket, válasszatok egymásnak egy műfajt, amit majd a másik énekelni fog pénteken. A szám választás szabad marad, csupán a műfaj lesz kötött. Na, ki kezdi a választást? - tartotta Betti felé a mikrofont, mire ő vicsorogva megszólalt.

- Niki, a választásom... Dubstep! - mondta gonosz hangon.

- Ejj, Betti úgy tűnik nagyon szeretne nyerni! Ez az, szeretjük a versenyszellemű embereket. Mit választasz Bettinek?

- Betti, rappelj!

Erre Tomi felnevetett, majd rám nézett mosolyogva.

- Azt hiszem, srácok, ez lesz az idei egyik legizgalmasabb előadásunk. Jól van lányok, három napotok maradt, hogy felkészüljetek. Pénteken a hatodik óra után várunk benneteket a színpadon. A többieknek pedig további szép napot, és kitartás, sziasztok! - nyomta ki a mikrofont.

- Sok szerencsét, lúzer - mondta Betti, majd kiviharzott, és én is elindultam utána.

Az ajtóban Timi várt, aki természetesen mindent hallott, de én azért elmeséltem neki, hogy ez mennyire szemét húzás volt. 

- Az énekstílusom teljes ellentettje a dubstep - mondtam.

- Pont emiatt leszel olyan fantasztikus! Megmutatod nekik, hogy a komfortzónádból kilépve is tökéletesen képes vagy teljesíteni. Ne aggódj, még ma megtaláljuk a tökéletes számot!

Amint hazaértem, és mindent megtanultam, nekiálltam a keresgélésnek. Legalább ötven számot meghallgattam, mind különbözött egymástól. Őszintén szólva kellemesen csalódott voltam, de mégsem találtam meg azt a számot, ami leginkább illene hozzám. Kétségek közt hadonásztam a levegőben. Azt hittem, ha lefekszem, holnap minden jobb lesz. De nem lett jobb. Se holnap, se azután.

A csütörtök délután szemtelenül gyorsan eljött, nekem pedig még mindig nem volt zeném, amit előadhatnék. De legalább a lábam már nem igazán fájt. Bár még kicsit be volt zöldülve, de már sokkal jobb volt. Betti persze biztosan talált valamit, ami illik hozzá. Operát kellett volna mondanom. Na, mindegy. 

Az ágyamon ültem, és a gitárommal szórakoztam, mikor valaki csengetett.

- Szia! - pattogott be Timi mosolyogva - Eltökélt szándékommá vállt, hogy nem megyek sehova, míg nem találjuk meg a megfelelő dalt!

Igazán örültem, hogy ilyen barátnőm van, mint ő. 

Újabb húsz dal meghallgatása után elfáradtan ültünk az ágyra, ölemben a gitárommal.

-Ez nem fog menni Timi! Semmit se találtunk, és holnap van a verseny. Talán ideje beletörődnöm, hogy Betti nyert.

Timi ügyet se vetve a mondottakra, továbbra is biztatott, miközben a laptopom az ölébe tette.

- Van egy új eseményed a google-n. Nem érdekel?

- Nem, most nem. Szerinted mi lesz ebből holnap?

- Megnézhetem?

- Nézd! - mondtam, ő pedig mosolyogva rányomott.

- Ohh. Úgy tűnik, valami ismeretlen felhasználó küldött neked egy linket.

- Talán Betti küldött valami, én megmondtam, hogy béna vagy videót, amin nyilvánosan megaláz. Ja nem, az holnap lesz.

- Ez egészen más. Ez egy dal -mondta Timi, én pedig egyből odanéztem - Dubstep - mondta, majd benyomta, mi pedig érdeklődve hallgattuk.

- EZ AZ! TIMI, EZT FOGOM ÉNEKELNI! EZ TÖKÉLETES!!! - mondtam, mikor végighallgattuk, majd őrülten ugrálni kezdtünk az ágyon. 

Negyed óra tombolás után elkezdtem a gyakorlást, amit Timi is végighallgatott. 

A szöveget másfél óra alatt sikerült megtanulnom. A zene alapot kimásoltuk a pendriveomra, és már készen is álltam. Vigyázz Betti, megyek!

Másnap reggel kapkodva mostam meg a hajam, majd tökéletesre szárítottam. Eljött a verseny ideje. Bordó szoknyát vettem fel, betűrve egy fekete felsővel és fekete harisnyával és a szürke converse cipőmmel.

A suliba beérve izgatottan ültem a helyemre, nem is foglalkozva Betti tekintetével, se Martinnal. Kit érdekel Martin? Ugye...

A tanárok mind sok szerencsét kívántak nekem, ami nagyon jól esett, viszont minden egyes sok sikert után, egyre jobban féltem. A hatodik után már akkora gombós volt a torkomban, hogy alig kaptam levegőt!

Eljött a várva várt verseny.

A tornaterembe érve a diákok szanaszét szóródva beszélgettek egymással, én pedig felsétáltam Betti mellé a színpadra.

Tomi mikor meglátott odarohant hozzánk, majd sok szerencsét kívánt mind a kettőnknek.

Lenéztem a színpadra, ahol Martin az első sorban állt, és minket nézett. Egyik oldalán Timi, és a szurkolói táborom (néhány osztálytársam) állt, a másik oldalon pedig Betti lelkes tábora sorakozott.

- KÉSZEN ÁLLTOK EMBEREK! - ordított a mikrofonba Tomi, majd elkérte tőlünk a pendrireokat.

Elsőként Betti állt ki a színpadra, mire mindenki tombolni kezdett, akár csak egy koncerten lennének. hmm.. Majdnem.

Nekem pedig összeszorult a gyomrom a sok embertől. Ő nem tűnt idegesnek, a választásán se lepődtem meg. Tökéletesen hozzá illett. A választása pedig Iggy Azalea-tól a Fancy volt. A tömeg tombolt, mindenki imádta. Bevallom, nekem is tetszett. De ez most egy verseny!

Amint végzett hirtelen mindenki tapsolni kezdett.

- Köszönjük Betti, ez csodás volt. Most pedig nagy tapsot a másik versenyzőnknek, Nikinek! - erre szintén tapsolni kezdett a tömeg.

A zene megszólalt, én pedig énekelni kezdtem. A választásom pedig, 

Shirobon - Running My Head című dala volt. 

A tömegben volt aki még táncolni is kezdett a zenére. Teljesen feltöltődtem energiával, sose éreztem még ilyet korábban! Minden érzésemet beletéve énekeltem, eltűnve a föld színéről, nem törődve a problémákkal, csak az énekléssel, és a dal mondanivalójával. Kétség nem fér hozzá, tökéletes választás volt.
 Az előadásomat pedig hatalmas taps követte. Határtalan boldogság töltött el. A színpadon álló bandára néztem, akik közül két ember tombolt, egy pedig mosolyogva elindult a mikrofon felé.