18. rész

Amikor felkeltem, az első gondolat a fejemben az volt, hogy a tegnapi nap, vajon tényleg megtörtént-e, vagy csak álmodtam. 
Az órára néztem, fél tíz múlt, szóval ideje  volt felkelni. 
A hajamat megfésültem, feltűztem, átöltöztem pizsamából valami viselhetőbe, majd elindultam reggelizni.
A konyhaasztalnál Bia ült velem szembe, aki épp az ebédet tervezte.
- Mondták a barátaid, hogy jó voltál, de a videó mindent túlszárnyal... Ez a Betti se volt rossz, de te sokkal ügyesebb voltál - mondta, fel sem nézve a telefonjából.
- Milyen videó? - kérdeztem, köszönés nélkül. Ő se köszönt...
- Fent van facebookon! Jó sokan szóltak hozzá. De ne akadj ki, ha nem mindenki téged választott. A többség szerint azért a döntés tökéletes volt. Szerintem is. Büszke vagyok rád! - mondta, akkor már felnézve, én pedig egy melegszendvicset kezdtem el készíteni.
- Köszi. De nem tudom, hogy mi lett volna velem, ha nem kapom meg azt az emailt.
- Miféle emailt? - nézett rám értetlenkedve.
- Csütörtök este kaptam egy zenét. Azt énekeltem el. Timivel semmire se jutottunk, komolyan azt hittem, fel kell majd adnom.
- Érdekes. Martin?
- Mi van vele?
- Nem ő küldte? - kérdezte.
- Áh, biztosan nem. Ő már szóba sem áll velem.
- Mi is történt köztetek pontosan?
- ...
Mintha bárki is tudná, milyen nehéz ez a helyzet.
Még picit beszélgettünk arról, hogy milyen finom az olvadt sajt, meg hogy ebéd után ő elmegy a barátaival, és egyedül leszek itthon, mert a szüleink elmentek a városba, majd felmentem a szobámba.
Az ágyamra ülve a gépemet az ölembe vettem, közben énekelgettem, amíg be nem töltött a laptopom.
Az első, amit nem tudtam nem észre venni, az a rengeteg ismerősnek jelölés.. A rengeteg üzenet, és az értesítések. Igen, mind a videó miatt, amit Bia is említett.
Benyomtam, hogy meghallgassam Bettit még egyszer, és persze magamat is, közben az üzenetek közt olvasgattam. 
A legtöbb gratuláló üzenet volt, Martin persze semmit se írt. Egy üzeneten azonban megragadt a szemem. 
Tomi írt, de csak egy felkiáltó jelet láttam, szóval rányomtam az üzenetre. Ami a következő volt :
- Szia, Niki. Külön is gratulálok a tegnapi sikeredhez. Ha felkeltél írj, mert még a hétvégén megejtenénk egy banda találkozót, mivel vészesen közelít az első sulis program, ahol mint tudod, a mi bandánk lép fel. Szóval írj !!! Köszi, szép napot!
Mosolyogva válaszoltam neki, hogy itt vagyok, amire azonnal érkezett a válasz.
Még fél órát beszélgettünk, megbeszéltük, hogy kettőkor találkozunk a pláza előtt, onnan pedig megyünk a "terembe". Nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, de mindenesetre már délben elkezdtem készülni. Persze feleslegesen, mert fél óra alatt kész lettem, az út pedig maximum tizenöt perc volt. Szóval bőven volt időm ebédelni, ami milánói lett, és egyébként nagyon finom.
Mire kettőkor odaértem, már mind a hárman, Krisz, Ádám és Tomi is ott álltak. Kicsit félve léptem oda hozzájuk én, mint egyedüli lány.
Mindannyian farmernadrágot viseltek, Krisz kék pólót vett magára, Ádám fehér pólót, valami bandával a képén, Tomi pedig fekete farmer nadrágot hordott, fehér Skillet-es pólóval. Hűű. Imádom.
-Na, indulhatunk? - kérdezte Ádám, én pedig bólintottam.
Kék busszal mentünk, ők jól elbeszélgettek, én csak néha nevettem fel, amúgy csendben voltam.
Ádámék háza kívülről és belülről is csodálatosan nézett ki. A falak szép színesek voltak, kellemesen berendezve, nagyon otthonos érzés volt. A nappaliból egy kis lépcső vezetett lefelé, oda mentünk mi.
- De azért ugye, nem raboltok el? - kérdeztem.
Ádám felnevetett, majd biztosított róla, hogy nem fognak elrabolni.
Az ajtót átlépve, ami a lépcső végén várt minket, egyből felismertem, hogy ez a "terem". A szobában egyébként egy dob, három gitár, és egy szinti állt, mellette erősítőkkel, és mikrofonnal. Az egész előtt kisebb fotelszékek, és egy asztal, ami tele volt papírokkal, és néhány ceruzával.
- Mi itt zenélünk, itt írjuk a dalokat, itt történik minden - mutatta be a helyet Tomi, majd a derekamat megfogva kicsit arrébb tolt, mert útban álltam, aztán leült, majd mi, többiek is.
- Hű, ez lenyűgöző! Jó, hogy van egy ilyen helyetek.
- Ez mától a te helyed is - javított ki Krisz, mire Ádámék is bólogattak.
- Szóval, sok dolgot kellene megbeszélnünk. A következő suli buli, a Halloweeni lesz, ami ugyebár október utolsó hetében lesz megtartva, amire kicsivel több, mint egy hónapunk van - mondta Krisz
- Szóval mától minden hétvégén itt fogunk próbálni. Ma kiválasztunk pár zenét, úgy hét számra gondoltunk, esetlen nyolcra, jövőhéten pedig már próbálunk is. Vagy, akár már ma is - folytatta Ádám
- Szuper. Elképzelés már van? - kérdeztem kíváncsian, a lapokat fürkészve.
- Igen, de érdekelne minket a te véleményed is. Először is, milyen zenéket szeretsz? - nézett rám Tomi, majd a másik két srác is kíváncsi tekintetekkel.
- Hát, nagyon szeretem Avril-t, Simple plan-t,  Skillet-et. Mostanában főleg őket hallgatom. 
A többiek bólogattak, majd mosolyogva összenéztek.
- Jól van, jóba leszünk - veregette meg a vállam Tomi, én pedig nevettem.
Hamarosan elkezdtünk zenéket kiválasztani, amitől teljesen elengedtem magam. Sokat nevettünk, a zenéket is sikerült nagyjából kiválasztani, szóval úgy gondoltuk, akkor próbálhatunk egyet. Megbeszéltük, hogy az első számot Tomival közösen énekeljük, hogy könnyebben felszabaduljak.
Még sose hallottam őt énekelni, mert eddig vagy kihagytam az ilyen suli bulikat, persze mindenki dicsérte őket, vagy akkor még a másik lány énekelt.
- Mivel kezdünk? - kérdeztem.
- Hát, azt mondtam Skillet-et szereted, szóval velük fogunk. 
- Szóval, What I Believe.. Okés, de lehet, hogy elsőre elrontom, elég magas hangon énekel benne a nő.
- Nyugalom! Azért vagyunk, hogy gyakoroljunk - mondta Krisz, majd Ádám a gitárját a kezembe nyomta, ő leült a szinti elé, Tomi a basszus gitárjához ment, Krisz pedig dobolni kezdett.
Próbáltam felvenni a ritmust, de elég nehéz volt, mivel ezt a számot korábban még nem nagyon próbálgattam. Persze, hallás után is tudok gitározni, de azért egy két helyen elrontottam. Tomi pedig énekelni kezdte az első sort, én pedig lehidaltam. Fantasztikus hangja volt! Csillogó szemekkel néztem, majd én következtem. Minden hang kijött a torkomból, énekeltem, és gitároztam. Velük, az iskola bandájával! Hűűű...
A szám végére mindannyian elhallgattunk, majd egyszerre üvöltöttek fel.
- Király volt!! Niki, gratulálok magamnak, hogy rád szavaztam - mondta Ádám büszkén.
- Köszi.
- Hogy érezted, milyen volt? - kérdezte Tomi.
- Hát, elégé nagyon szuper. De egy kicsit még görcsöltem. De ez majd úgyis elmúlik.
- Mi lenne, ha most énekelnél valamit egyedül? - nézett rám Krisz.
- Oké, de ti a többi számot nem ismeritek - néztem a listára, ahol megakadt a szemem az egyik Avril számon, amit én írtam le. A Rock N Roll-t.
- Hát, te tényleg nem sok bulin voltál - nevetett Ádám - na, mutasd mit tudsz! Majd improzunk - láttam a mosolyt a szája szélén, szóval éreztem, hogy valami nem oké. Meg aztán, Tomi fütyülni kezdett, én pedig vissza álltam a mikrofon elé,  gitárral a kezembe, majd elkezdődött, Krisz  dobolni kezdett, én pedig hatalmasra nyílt szemekkel énekelni.
Szóval ők szeretik Avrilt. Hűű.  
Tomi néha mosolyogva rám nézett, amitől én is mosolyogni kezdtem. Teljesen felszabadultam, nagyszerű érzés volt.
A szám végén még háromszor elpróbáltuk az első számot, majd hazaindultunk. Vagyis Krisz Ádámnál maradt, szóval Tomival ketten indultunk vissza a plázához.
- Mit szólsz, milyen volt az első nap? - kérdezte, rám se nézve.
- Jó volt. Sőt, hűű rég éreztem magam ennyire jól - válaszoltam fülig érő szájjal, közben kifelé nézve az ablakon, amikor megakadt a szemem valamin, amitől hirtelen elengedtem a kapaszkodót, de szerencsétlenségemre pont akkor fékezett a busz, mert a megállóhoz értünk, amitől elveszítve az egyensúlyomat majdnem a földre estem, de Tomi az egyik karjával megfogott, majd kicsit mintha közelebb húzott volna magához, majd elengedett, én pedig vörös lettem, amikor Martin és Betti sétált el mellettünk.
- Kapaszkodj! - szólt rám, én pedig mit se törődve Martinékkal, újból megfogtam a kapaszkodót.
A plázáig nem beszéltem sokat, de szerencsére már nem mentünk sokat, elindultunk gyalog felénk.
A házunk elé érve megköszöntem, hogy hazakísért.
- Természetes. Na majd találkozunk a suliban - mondta, adott két puszit, majd elindult visszafelé, én pedig még egy ideig néztem utána, majd sóhajtva bementem, mikor megszólalt a telefonom.