20. rész

- Nehéz erről beszélni, nem tudom, hogyan mondjam el.
A válasza láttán különös érzés futott végig rajtam.
- Akkor írd le hasonlatban! - kicsit még hezitáltam, végül elküldtem a válaszom.
Láttam, hogy elolvasta, majd körülbelül öt perc múlva válaszolt.
- Képzelj el egy erdőt, amiben elindulsz. Gyönyörű táj, csak előre figyelsz, de akkor hirtelen meg kell állnod, mert az ösvény, amin addig haladtál hirtelen két felé ágazik. 
Csak sejthettem, hogy mire gondol, mégse voltam képes elhinni, hogy a valóságot látom a fejemben.
- Valamelyik út biztosan jobb, mint a másik. Látod benne a gyönyört, míg a másik csak kilátástalanságot rejteget.
Martin elolvasta amit írtam neki, majd szinte azonnal válaszolt.
- Egyik út se tiszta, ezért nem tudom, melyiket választhatnám.
Megszorult a szívem, majd leírtam amit gondoltam, amire gondoltam, hogy ezzel arra a valamire válaszolok, ami az igazság.
- Ha erről van szó, akkor csak csukd be a szemed, és kicsit ne foglalkozz azzal, hogy választanod kell. Ülj le, hallgasd a hangokat, türelmesen várj, míg meg nem érzed azt az apróságot, ami magához vonzz, végül pedig anélkül, hogy tudnád melyik irány az, indulj el.
Amint elküldtem ezt, megakartam szűnni a világból, de nem volt rá lehetőségem, ezért maradtam, alkalmazkodtam. Gondoltam a legjobb megoldás, ha egyszerűen témát váltok, ami egyébként elég jól sikerült, ugyanis rég éreztem, hogy valakivel ennyire belsőségesen tudok beszélgetni. Egyszerűen más, mint a többiek. Talán mert minden egyes tulajdonságát tisztelem, mert számomra az elvei és ő maga is tökéletes...
Ilyen gondolatokkal zártam le a napot, majd mentem aludni, ugyan is az óra lassan éjfélt ütött.
Az ágyamban még forgolódtam, mire képes voltam elaludni.
Reggel kócos hajjal ébredtem, felkapcsolt lámpával. Ez csak egyet jelenthetett. Mégpedig, hogy este előtört belőlem a Hold mániás énem, és valami szépet alkotott az éjszaka, amiből most csak annyit tapasztalok, hogy égve van a villany. Talán később találok majd valami mást is. Hmm...
Megálltam a tükör előtt, hogy rendbe hozzam a lehetetlent, a hajamat, amikor megcsörrent a telefonom.
A reggeli hajnalban hirtelen felcsendülő telefon pillanatok alatt felverte az egész házat, amitől én is annyira megijedtem, hogy a fésűt egyszerűen kidobtam a kezemből.
A telefonomhoz siettem, hogy kiderítsem, ki zavar ilyen korán.
Amint megfogtam az azonban elhallgatott. Ez csak velem szokott előfordulni? Gondolom nem... Így adrenalinnal indítva a napot olvastam el, hogy kitől származik az egyetlen nem fogadott hívásom.