6. rész

Kellemes madárcsicsergésre ébredtem fel reggel. Az ágyammal szemben lévő ablakból egy kis fény csóva megvilágította az arcomat. Az ablak nyitva volt, szóval friss levegő járta át az egész szobát. Nem nyitottam ki a szemem, csak élveztem az itthonlétet. Kellemes volt, hosszú ideje nem éreztem magam ennyire nyugodtnak. De akkor, akkor hirtelen egy kis zümmögő hangot hallottam. Oldalra fordultam, majd lassan kinyitottam a szememet. Nem láttam semmit, csak hallottam, hogy valami zümmög. Ismerős volt a hang, ezért összekuporodtam, majd összeszedtem a bátorságom és felültem. Egy darázs szállt be az ablakon, amitől pillanatok alatt eltűnt minden megmaradt álmosságom. Felpattantam, majd kirohantam a szobámból az előszobába. Vettem egy mély lélegzetet, majd ismét megtorpantam. Az előszobában volt egy még nagyobb darázs. Úgy döntöttem, az előbbi barátságosabb volt, szóval inkább visszamentem ahhoz. Kerestem valamit, amivel kitessékelhetem. Egy füzetre esett a választás. Pontosabban a rajz füzetemre. Olyan tizenöt percet szenvedhettem vele, hol felsikítottam egyet, amikor azt hittem, megtámad, hol csak elrohantam előle, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Egyszer csak Bia jött be a szobámba, melynek közepén álltam pizsamában idétlenül egy füzettel a kezembe.Ijedten rám nézett, megrázta a fejét, aztán kirohant. Pár pillanat múlva megjelent egy légycsapóval, és egyszerűen leütötte a darazsat. Milyen bátor...

-   - Köszi, de megoldottam volna.

-   - Én meg aludtam volna. –mondta, majd kiment.

Kicsit idiótának éreztem magam, hogy miért sikítozok egy darázstól,de az igazat megvallva, rettegek tőlük. Ha van valami, amitől tényleg félek, azok a darazsak, és valamiért minden nyáron megcsípnek legalább egyszer, kivéve idén. Ez így augusztusban rekordnak számít. Szóval így telt a reggelem. Kimentem, hogy megmosakodjak, akkor láttam, hogy Bia a kinti zaklatómat is eltávolította. Zümmögésnek nyoma sem volt. Megfésülködtem, majd befontam a hajamat és lementem. Apu épp akkor kezdte el a reggelit készíteni.

-  - Kipakoltad a cuccaidat?- kérdezte, miközben elkezdte a tojásokat felverni. Szóval tojásrántotta lesz.

-  -Nem, még nem, de reggeli után mindent elintézek.

-  - Rendben, de siess. Olyan egy körül megyünk vásárolni, szólj a nővéremnek is.

-  - Pontosan mit veszünk? –kíváncsiskodtam, közben egy kis szalonna darabot a kezembe vettem, amit apa felszeletelt.

-  - Ruhákat anyád legnagyobb örömére - mondta keserű hangon.

- - Juhii. Te addig hol leszel?- kérdeztem, közben igazán sajnáltam apát.

-  - Keresek valami férfi részleget a plázában.

    Ez így elég érdekesen hangzott, szóval inkább nem feszegettem ezt tovább. Reggeli után elkezdtem kipakolni a kis táskámból, ami hatalmas. Kivettem a laptopom, majd az ágyamon ülve bekapcsoltam azt. Jött három új üzenet, és két valaki ismerősnek jelölt. Barbi és Fanni. Gyorsan visszajelöltem őket, majd megnéztem, kitől jött a három üzenet. Az egyik, az valami csoport üzenet, amibe legnagyobb örömömre beletettek, nem tudom, hogy miért. A második az egyik osztálytársamtól jött, hogy nem tudja, mikor lesz az évnyitó. Megírtam neki, hogy minden kivan írva a suli honlapjára, mivel én sem tudtam még, majd megnéztem az utolsó üzenetet is. Egy teljesen ismeretlen ember írt, ráadásul valami idegen nyelven. Szóval, ő is az ismerősöm. Jó tudni. Nem írtam neki vissza, inkább gyorsan letöröltem. Lecsuktam a laptopom, majd gondolkodni kezdtem, hogy mit is kéne ma venni. Egy farmernadrágot mindenképpen, egy-két pulóvert és egy táskát se ártana, és persze egy új cipőt.  Végül négy órás vásárlás után, amire Bia nem is jött, elmondása szerint, van elég holmija, vettünk egy rózsaszínes fehéres sárgás háromnegyedes nadrágot, egy kék pulóvert, egy fekete pulóvert, ami a vállánál bordó, nagyon tetszik, egy fehér, kicsit bő toppot, egy barna belebújós balerina cipőt, és egy barna oldaltáskát. Legalább erre apa nem mondhatja, hogy fekete lyuk. Hosszú, és apának unalmas nap volt. A következő napokban végig vagy otthon ültem, vagy Timivel és Ivettel beszélgettem, valamint kiolvastam a kötelező olvasmányokat. Az Anyeginnel kezdtem, mert azzal fogunk először foglalkozni irodalom órán. Szóval így teltek az utolsó napok, míg nem eljött a várva várt szeptember egy, és a rengeteg utállak szeptember és társai poszt facebookon.

Reggel gyorsan kipattantak a szemeim. A Nap már kezdett feljönni, úgy tűnt, ma nagyon jó idő lesz, szóval felvehetem az új cipőmet a fekete szoknyámmal és a blúzommal. Hogy milyen idiótán néznek ki az ingek. Na, mindegy. Apáéknak persze és nekem is, reggel jutott eszünkbe, hogy nem vettünk bérletet, szóval anyu a kezembe nyomott valamennyi pénzt, hogy vegyem meg magamnak. Gyorsan reggeliztem, majd elindultam az iskolába. Kicsit remegett a gyomrom. Már hiányoztak a többiek, a sok hülyéskedés a beszélgetések, még az idegesítő galacsin dobálás is, szóval vártam, hogy ki mennyit változott. Nekem csak a hajam nőtt meg, de a többiek biztos drasztikus változásokon mentek keresztül. Kicsit idegesített, hogy a nyáron Martinnal szinte semmit se beszélgettünk. Azt  hittem, jóban vagyunk, mégis maximum kétszer írt rám. Remegve léptem be a terembe, amikor megláttam az osztálytársakat. Igazából nem tudom, hogy mit vártam, mert mindenki ugyan úgy nézett ki, na jó egy két embernek hosszabb lett a haja, volt aki befestette, és egy ombre is megjelent. Kimentem a büfébe, hogy vegyek valami innivalót. Egy hideg forró csokira esett a választás, szóval kakaóra. Martin még nem volt bent a terembe, de már nagyon hiányzott, ahogy a lányok is. Abban a pillanatban, ahogy beléptem, ott állt velem szemben. Sötétbarna szemével nézett rám. A világos barna haja nagyszerűen állt, pont mint az inge. Persze, van, akinek jól áll. Köszönni akartam neki, de akkor Ivett hátulról a nyakamba ugrott, amitől kicsit hátradőltem, így az egész kakaó a ruhámra ömlött. Tökéletes év lesz ez az idei.